"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh."
Legyen ebéd vagy vacsora,
Életformánk a lakoma.
Aki magyar, addig eszik,
Míg a koporsóba teszik.
Klára, Erzsi, Kati, Olga,
Táncol körben a sok szolga.
Ráér, hiszen semmi dolga.
Úgy tesz, mintha boldog volna.
Azt suttogja ez az Olga,
Legszebb tánc neki a polka.
Nem küldik el a pokolba,
Mert az neki éden volna.
Na, bolondom, itt a perced!
Nem kell lőnöd, mondj egy verset!
Ahol lakom sok a koma,
Mindennap van egy lakoma.
Gondold meg és igyál, örökké a világ sem áll,
De amíg áll, és amíg él, ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél. Igyál!
Gondold meg és igyál, örökké a világ sem áll,
De amíg áll, és amíg él, ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél. Egyél! Igyál! Egyél! Igyál!
Egyél! Egyél! Egyél! Egyél! Egyél!