El kell menni, nincs mit tenni,
Jaj jaj, beh keserves!
Marsot vernek, pedig ennek
Engedni köteles.
Szegény fejem, mert fölvettem
Hópénzem s ezzel kötöttem
Zászlóhoz hitemet,
Egész életemet.
Bár betegség vagy más ínség
Rongálja testemet,
Tüz vagy tenger, éles fegyver
Fogyassza éltemet:
Akkor is végső csepp vérem.
Hozzád von érzékenységem,
Míg tart lélegzetem,
Én édes nemzetem!