Középeurópai Hobo blues I
Hobo Blues Band
"Mikor még kiskölyök voltam,
Ötéves srác",
Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt,
Mi az, ami ráz.
Felnőttem rég,
Negyvenöt vagyok.
Tudom miért és
Mit akarok.
Az első csajom azt mondta:
"Inkább a falra mássz,
Ne rám! Ne rám!"
A második azt mondta:
"Inkább nézd meg a Helgát!"
Helga segíts! Nem megy, segíts!
Régen, amikor ez a zene ellepte a világot, ezt az országot, meg ezt a várost is, virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén. Én például azt hittem, magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim. De amikor feltűnt az első kecske a réten, megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet. Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol. Azt hittem, megúszom. De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal és rájöttem, nincs menekvés. Nincs menedék. Mégis szerencsém volt: értem jött egy lány. Kitépett tövestől, hazavitt és belerakott egy cserépbe. Azóta mindennap öntöznek, de nincs senki, aki cserélné alattam a földet. Csak egy hobó vagyok egy virágcserépben. Egy maroknyi földben. Ó, mit tettetek ezzel a földdel? Ebben a földben a kín a virág. Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már, mondd, miért hagytuk, hogy így legyen.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Megvertek százszor,
Megnyírtak párszor.
Nem maradt más, nem maradt más, se János, se Tamás. Nem maradt más, szinte senki. Szinte senki, semmi.
Embernek, férfinak lenni. És ez, azt mondják, nagyon kevés. Sokan azt mondják nagyon kevés. Nekem nem sikerül olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz. Nehéz!
Ötéves srác",
Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt,
Mi az, ami ráz.
Felnőttem rég,
Negyvenöt vagyok.
Tudom miért és
Mit akarok.
Az első csajom azt mondta:
"Inkább a falra mássz,
Ne rám! Ne rám!"
A második azt mondta:
"Inkább nézd meg a Helgát!"
Helga segíts! Nem megy, segíts!
Régen, amikor ez a zene ellepte a világot, ezt az országot, meg ezt a várost is, virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén. Én például azt hittem, magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim. De amikor feltűnt az első kecske a réten, megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet. Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol. Azt hittem, megúszom. De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal és rájöttem, nincs menekvés. Nincs menedék. Mégis szerencsém volt: értem jött egy lány. Kitépett tövestől, hazavitt és belerakott egy cserépbe. Azóta mindennap öntöznek, de nincs senki, aki cserélné alattam a földet. Csak egy hobó vagyok egy virágcserépben. Egy maroknyi földben. Ó, mit tettetek ezzel a földdel? Ebben a földben a kín a virág. Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már, mondd, miért hagytuk, hogy így legyen.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Megvertek százszor,
Megnyírtak párszor.
Nem maradt más, nem maradt más, se János, se Tamás. Nem maradt más, szinte senki. Szinte senki, semmi.
Embernek, férfinak lenni. És ez, azt mondják, nagyon kevés. Sokan azt mondják nagyon kevés. Nekem nem sikerül olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz. Nehéz!
előadó:
Hobo Blues Band
album címe: Oly sokáig voltunk lenn...
megjelenés: keressük!
hossz: 8:23
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Póka Egon
szövegíró: Földes László
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 32510
album címe: Oly sokáig voltunk lenn...
megjelenés: keressük!
hossz: 8:23
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Póka Egon
szövegíró: Földes László
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 32510
kapcsolódó videók
