Szép nap ez arra, hogy a képet magadban összetedd,
hogy ne a féket taposd agyatlanul, hanem a kormányt kézbe vedd.
Hiszen a bajban, örömben ha szíved a helyén,
a talány talán nem fosztogat
És nincs az a gondolat- hogy valami fojtogat.
Szalad az élet szekere, az út rögös,
Stoppol a szélén valahol a fák mögött.
Téged zavar az a dal amit dúdol a ha-(lá-lá-lá-)lál.
Jól jöttél. Jó, hogy jöttél!
Örülök amikor velem vagy.
Mielőtt mész pár mondat, ami még,
ami még itt maradt:
Refrén:
Csak annyit még,
Az apád nem olt, csak félt:
"Hogy senki nem ért, lehet benned zavart a kép!"
Csak a tükörbe nézz,
ha már rég felhős az ég feletted!
Aki túl elnéző önmagával,
Azzal a világ lesz kemény!
Szép nap ez arra, hogy a múltadat végre zsebre tedd,
Hogy ne a többin verd le, ha valami fáj hanem azt gyógyítsd, ami bent beteg.
Hiszen jöhet ami akar, mert ha a szíved a helyén
A sors már nem fosztogat,
Beérik a gondolat:
Te vagy az, amit neked tartogat!
Szalad az élet szekere, az út rögös,
Stoppol a szélén valahol a fák mögött.
Téged zavar az a dal amit dúdol a ha-(lá-lá-lá-)lál.
Jól jöttél. Jó, hogy jöttél!
Örülök amikor velem vagy.
Mielőtt mész pár mondat, ami még,
ami még itt maradt:
Refrén:
Csak annyit még,
Az apád nem olt, csak félt:
"Hogy senki nem ért, lehet benned zavart a kép!"
Csak a tükörbe nézz,
ha már rég felhős az ég feletted!
Aki túl elnéző önmagával,
Azzal a világ lesz kemény!