Néha még lesznek percek,
Hogy egyre nő a csend ott benned.
Bárhogy fáj, mégse kell, hogy félj,
Csak hidd el, hogy ott lennék,
Hogyha elvesznél.

Mert itt a szívemben ez a hely már csak tiéd,
Ahol a boldogság nem csak múló érzés.
Hol minden egyes dobbanás egy elfelejtett szó,
És végre minden álom szép,
De ébren is majd jó.

Szólnod sem kell, én érzem, ha vársz,
Legyen a holnap boldog állomás,
És nem csak látomás!

Nem kell más, minden percem tőled szép,
Nem kell más, erre vágyom őszintén,
Ha zápor hullik rád,
Legyek én a fénysugár,
Nem kell más,
Ezt meg kell, hogy lásd, nem kell más!

A szívünk még lesz, hogy fáj,
De tudnod kell,
Hogy mindig van, ki számít rád.
Ébred a fény, s a félelem majd meghátrál,
És végül majd érzed,
Hogy együtt könnyebb már.

Szólnod sem kell, én érzem, ha vársz,
Legyen a holnap boldog állomás,
És nem csak látomás!

Nem kell más, minden percem tőled szép,
Nem kell más, erre vágyom őszintén,
Ha zápor hullik rád,
Legyek én a fénysugár,
Nem kell más, ezt meg kell, hogy lásd!

Hogyha minden jó elszáll,
Megtalállak, bárhol járj,
Én ott leszek, ha szükséged van rám.
És ha arra ébrednél,
Hogy az álmunk véget ér,
Semmi nincs mit együtt végül
Le ne győzhetnénk!

Nem kell más, minden percem tőled szép,
Nem kell más, erre vágyom őszintén,
Ha zápor hullik rád,
Legyek én a fénysugár,
Nem kell más, ezt meg kell, hogy lásd!

Nem kell más, minden percem tőled szép,
Nem kell más, erre vágyom őszintén,
Ha zápor hullik rád,
Legyek én a fénysugár,
Nem kell más, ezt meg kell, hogy lásd,
Nem kell más!