Éled egymagad.
Megéled, kiéled,
Átéled, feléled,
bár felőled már mindegy.
Csak nézed, ó a kezed,
Ami a meleg bőrt kutatja.
De ez nem ő, ez nem ő.
Ez már a harmadik napja.
Remélsz akár csak egy kósza árnyat,
Ki kulcsát keresve az ajtóban áll.
Vágysz, és némafilmben látott
Sikolyba rántva
A párnádba kiáltod:
Kell egy váll, egy szúró szakáll
Ami jólesően fáj.
Kell egy arc, egy rég ismert arc,
Amit csak te látsz.
Kell egy váll, egy szúró szakáll,
Egy szóra nyíló száj.
Az éj rád hull, és az elképzelt ágyban
Te gondolsz, ő mozdul.
Pótágyas álom.
Önmagát melegítő macska az ágyon.
A túlélésért bármit.
Ha kell, hagyom, hogy szálljon,
Ha tudom, hogy még látom.
És a kezével, amit széttárt,
ölel, úgy ölel.
Magányra ébredt álom.
Remélsz akár csak egy kósza árnyat,
Ki kulcsát keresve az ajtóban áll.
Vágysz, és némafilmben látott
Sikolyba rántva
A párnádba kiáltod:
Kell egy váll, egy szúró szakáll
Ami jólesően fáj.
Kell egy arc, egy rég ismert arc,
Amit csak te látsz.
Kell egy váll, egy szúró szakáll,
Egy szóra nyíló száj.
Az éj rád hull, és az elképzelt ágyban
Te gondolsz, ő mozdul.
Kell egy váll, egy szúró szakáll,
Ami jólesően fáj.
Kell egy arc, egy rég ismert arc,
Amit csak te látsz.
Kell egy váll, egy szúró szakáll,
És egy szóra nyíló száj.
Az éj rád hull, és az elképzelt ágyban
Egy rég ismert arc,
Egy szúró szakáll,
Egy kéz, egy váll,
Egy szív, ami fáj,
Egy ébredés, egy álom.
Te gondolsz, ő mozdul.