Fábián Lászlónak
A becsvágy bennük valahogy soha nem volt elég,
Semmi glória, a kategória az, hogy FUTOTTAK MÉG
Kilátástalan volt az összes hülyeség, sejtették,
Hogy elfújta a szél a célt, de FUTOTTAK MÉG
A szerelvény a harcterekre mind elment rég,
Tehát alapítottak egy zenekart, avval FUTOTTAK MÉG
S mert nem jutott az eszükbe jobb zenekarnév,
Amit megszavaztak, az lett, hogy „FUTOTTAK MÉG...”
Futottak még, futottak, futottak, még
Futottak, futottak még.
Soha semmire nem jutottak, nem jutottak még,
Csak futottak még, csak futottak még.
Ők magukat túl komolyan soha nem vették,
De mikor mások már feladták, ők FUTOTTAK MÉG
A belégzés meg a kilégzés csak népbetegség,
Ezt magukban ők tudták, de azért FUTOTTAK MÉG
Csak egy félmaraton, de azt mind megtették,
Mert tudták, hogy az út a lényeg, FUTOTTAK MÉG
Nem az élmezőny, és nem is az a nagy dicsőség,
Semmi dőreség, ők egyszerűen csak FUTOTTAK MÉG
Futottak még, futottak, futottak, még
Futottak, futottak még.
Soha semmire nem jutottak, nem jutottak még,
Csak futottak még, csak futottak még.
Ők az egész versenyt túl komolyan sose gondolták,
De azért futottak, ha a többiek már rég föladták,
Másokat megdermesztett az úton előbb-utóbb a jég
Vagy elemésztett a tűz, de ők FUTOTTAK MÉG
Fejben születik minden, hirdették, míg jött a vég,
De golyóval a fejükben is FUTOTTAK MÉG
És megbecsüléssel szólt a sírjuknál az ellenség,
Hogy végtelenül méltóak voltak: FUTOTTAK MÉG
Futottak még, futottak, futottak, még
Futottak, futottak még.
Soha semmire nem jutottak, nem jutottak még,
De futottak még, futottak még.
Futottak még, futottak, futottak,még
Futottak, futottak még.
Soha semmire nem jutottak, nem jutottak még,
De rendíthetetlenül futottak még, futottak még.
Futottak még…