Látom, ha hiszem
Kirschner Péternek
Egy kicsit kínos, hogy nekem is lett
Hirtelen szívem, vagy mi…
Hogy bírtál így, beélesítve
Magamra hagyni?
Most robbanjak fel? Robbanjak le?
Rohanjak máshoz? De miért is máshoz?
Nyüszítve kérlek, hogy legyél itt újra,
És üss meg, és átkozz!
A francba, hogy nem átkozódsz,
Nem mondasz áldást, se semmit!
Semmit se tudsz, üzenj már bármit,
Egy szót, ami enyhít!
„Sálálálállá?!” Sovány vigasz,
Szegényes áldás, na hiszen!
Hiszem, ha látom, de jobb lesz az úgy,
Hogy látom, ha hiszem.
Van, ami megtörténik, ha kimondod,
Ilyen az eskü, az áldás, ilyen az átok,
Csak felmostad némán a porondot velem,
De én azóta rémeket látok,
És sziréneket hallok,
akik a hangodon suttogják,
hogy „Sálálálállá!”
A francba, tényleg már!
Ez nyílt hadüzenet, fenyegetés,
Kitört az ablak, lángol a konyha,
De ez még csak bevezetés,
Még csak a nyitány ahhoz, ami most jön
Nem „Sálálállállá”. Vagy igen?
Hiszem, ha látom, de még jobb lesz úgy,
Hogy látom, ha hiszem.
Megtörténik, ha kimondod,
Ilyen az eskü, az áldás, ilyen az átok,
Csak felmostad némán a porondot velem,
De én azóta rémeket látok
„Sálálállállá! Sálálállállá!”