Szakcsi Lakatos Bélának
Nem alszom el, mert nincs kivel,
a folyosón fény, de semmi jel,
hogy érdeklődne utánam egy lány.
Most, hogy foglya lettem az ágynak,
a lányok valahogy keveset járnak,
úgy látszik, már nem vigyáznak rám.
Nem úgy, mint régen, a nyári szünetben,
a tandíjat, mikor megkerestem
a betegek alkalmi tologatásával én.
Éjszaka volt és a nővért vártam
a mosodában vagy a nővérszobában
fejlődtem életszemlélet terén.
Csak egy nő volt, aki megvadított,
az éjszakás nővér.
Az első nő, aki megtanított,
az éjszakás nővér.
Egy értő nő, aki megjavított,
az éjszakás nővér.
Fekszem az ágyon, álomhatáron,
az éjszakás nővért várom.
Azóta volt pár szőke és sovány
meg kövér és félvér az évek során,
volt alkalmi és tartós kapcsolat.
Volt közte szűz és tüzelő szuka,
néha az anyja és gyakran a húga,
de a nővér azért nővér maradt.
De csak egy nő volt, aki megvadított,
az éjszakás nővér.
Az első nő, aki megtanított,
az éjszakás nővér.
Egy értő nő, aki megjavított,
az éjszakás nővér.
Fekszem az ágyon, álomhatáron,
az éjszakás nővért várom.
Megint éjszaka van, és a nővért várom,
csak egészen más így, a kórházi ágyon.
A csengőgombra mozdulnék, de nem!
Nem fájhat még annyira,
túl sokat hívni, az komoly hiba,
ne a csengőre jöjjön, inkább érezzen!
Csak egy nő volt, aki megvadított,
az éjszakás nővér.
Az első nő, aki megtanított,
az éjszakás nővér.
Egy értő nő, aki megjavított,
az éjszakás nővér.
Fekszem az ágyon, álomhatáron,
az éjszakás nővért várom.
Az éjszakás nővér
több, mint nővér...