Takáts Eszternek
Egy-két-há, egy-két-há…
Így tedd rá, úgy tedd rá!
Egy-két-há!
Van, aki azt hiszi,
Múlatja az időt.
Nem esik le neki
Hogy az múlatja őt.
Elmúlik, úgy mulat,
Háromra ott sincs már.
Ő csak egy hangulat,
Egy-két-há, el is száll.
Ámokfutó a lova
Álmában befutó.
Sohase tétova,
Konok illúzió.
„Megöl az unalom!
Ha meg nem ölöm őt,
Simán agyoncsapom
Egy kézzel az időt!’
Sikerül tán neki,
Mégis csak kétszer él.
Az idő pénzeli,
Kasszíroz mindenért.
Befutóra, tétre, helyre,
egy lóhosszra, egy lófejre!
Tét, hely meg befutó,
Egy fejhossz, egy lóhossz.
Látszik a fogadó,
Hadonász, ordítoz.
Tét, hely meg befutó,
Egy lófej, egy hajszál,
Látszik a célfotón,
Egy-két-há, hazaszáll.
Ámokfutó a lova
Álmában befutó.
Sohase tétova,
Konok illúzió.