Magyar Péternek
Kő. Papír. Olló.
Szilánkokra tört a szívem.
Hiába, ez most ilyen,
Kietlen, vesztes idők
Laknék inkább emberekben,
Volt úgy, hogy megtehettem,
De a legtöbb kidőlt.
Vérdíj van a vén fejemen,
Leülöm, kiheverem,
Sehova nem futok ma már,
Repülőt nem térítek,
Téged se, nem éri meg,
Vesződjön veled a tanár.
Nézzük derűsen
Azt, hogy eloson
a Jedi-rendből az Erő,
Halvány képeket,
Halkabb éneket
idézzünk immár elő!
Kő. Papír. Olló.
Bolygók, ahol sosem laktam,
A legtöbb világ lakhatatlan,
Gyönyörű mégis az egész.
Messziről kell nézni talán,
Csillagtérkép hátoldalán
Ragyog még egy-egy zenész.
Nézzük derűsen
Azt, hogy eloson a Jedi-rendből az Erő,
Halvány képeket,
Halkabb éneket idézzünk immár elő!