Kiss LLacival
Zavaros a helyzet, zavaros a halász,
a hálódban folyton csak magadra találsz.
Egy aranyhal, az kéne sürgősen neked,
vagy legalább az aranyborjúból egy szelet.
Az a pénz, aminek nincs szaga,
büdös és bűnös, mint az éjszaka.
Van az a pénz, vagy nincs, de mindegy is,
mert úgysincs benne nagy élvezet,
ha túl- és felélted az éveket,
és a sorsod szépen letérdepel,
mire megérted, hogy nem érted el,
bár megérted a pénzed, ami megérdemel.
Van az a pénz, amit érsz, mint bélszínt a bérszint,
meghatározza a lét a lét,
van az a pénz, ami felfal, ha pénzéhes vagy,
add le inkább a léd felét!
Költők éheznek,
versek születnek
mégis, vagy épp ezért.
Sosem lesz vége az
áramszünetnek,
a vakoké a város,
megint a pénz beszélt.
Kell a szer, kell a víz, sokat elvisz a szerviz,
a többit az orvosig elviszed,
van az a pénz, amit kidobnak az ablakon,
csak a rád eső rész, az nem fizet.
Zsebpénz, félpénz, alamizsna, rézpénz,
sóvárogsz a részvétre,
de fáj magadból beadni egy részvényt
a kalapba, az ördög meg mulat,
hogy sose varázsolod elő azt a nyulat,
amit megbüntetnek, mert kihúzta a répát
de büszke, hogy kipucolta előtted az utat,
aminek a végén bűntudattal néz rád.
Van az a pénz, ami véres, mert úgy válik lévé,
na, így válik el, hogy love-é vagy lóvé,
lóvá tetted magad, te csaló,
és most simán viszi az egészet az adó!
Költők éheznek,
versek születnek
mégis, vagy épp ezért.
Jobb lesz, ha bírod
levegő nélkül
pénz nélkül, ész nélkül
dobj ki egy szenvedélyt!
Nem a családi vagyon, a család a vagyon,
ha csak hajtok és hagyom, belepi a gyom,
Feledésbe merül, mint bús düledék,
Üres ég, egy felhőrajz sincs ott,
Ahol kikacsintott a teremtő erő,
Most ózon a lyuk, és menekülsz a Nap elől,
kezeslábasban úszol és könyörögsz,
Könyörögsz, hogy ne bántson, ne jöjjön elő
A bűntudat, a megbánás,
A tükörbe, falra borsót hányás,
Ha magadra nézel, és olyasmit érzel,
Hogy pénz nélkül nem megy, de nem bírod pénzzel.
Költők éheznek,
versek születnek
mégis, vagy épp ezért.
Jobb lesz, ha bírod
levegő nélkül
négy évig, aztán
válassz egy új vezért!