Verz 1.:

Felkelek egy hajnalon, mert elhagyott az álom!
Sötét erdő közepe, hol magamat találom!
De hogy kerülök ide, hol csak szenvednek a lelkek
És mi is ez a hely? Hol mindenki csak reszket!

Megdörzsölöm szemeim, de nem változik semmi,
Hullanak a könnyeim, nem tudok ellenük mit tenni.
Elindulok céltalan, de óvatosan lépek,
Véres könnyek hullanak, bármerre is nézek!

Itt feketék a lombok, Itt eltűntek a jellemek,
Itt senki sem boldog, arc nélküli szellemek,
Kik kísérnek az úton, Kikben magam látom,
S közben azt kívánom: Érj véget rémálom!!

Anyaszűlt meztelen csak lépkedem a sárban,
Majd felhorzsolja lábam egy régi, letört tábla
Felveszem, s elolvasom a rányomtatott strófát:
Üdvözöllek idegen, Ez itt a valóság!!!


Ref:

Színdarab a valóság, De neked nem jut főszerep!
Szenvedés a sorsod, lélekvesztő ütközet,
Színdarab az élet is, hol a boldogság csak meddő!
Színdarab a valóság, Igazi lélekvesztő!



Verz 2.:

Emberek a holdfényben, a züllöttségnek gödrében,
Merre tart az utatok a sínylődések völgyében?!
Hozzám szóltok szavakkal, de kinek higgyek mostmár,
A kétszínűség leple bazze büdösebb a fosnál!

Illúzió életetek, nincs igazi lényetek,
Maszkok mögé bújtok, és hamis , álnok képeket
Festetek magatokról. hogy felvágjatok másnak,
De így lesztek majd senkik, és szenvedtek majd másnap!

Mert tébolyodott elme az, ki képnek akar látszani,
Így másokat megbántani és érzelmekkel játszani!
Eszeveszett lételem, de bennem van a félelem,
Hogy az támad majd hátba, kiért feláldoznám életem!

Mert öld meg és uralkodj!, ez lett az új vírtus,
Egy szabályoktól mentes, Véres labirintus,
Hol bolyonganak árnyak, de itt elvesznek majd végleg,
Mert útvesztó az élet, melyben nincsen tiszta képlet!


Ref:

Színdarab a valóság, De neked nem jut főszerep!
Szenvedés a sorsod, lélekvesztő ütközet,
Színdarab az élet is, hol a boldogság csak meddő!
Színdarab a valóság, Igazi lélekvesztő!


Verz 3.:

Mindennapos harcok és szenvedések százai!
Láthatatlan képek már a szeretet vonásai!
Láthatatlan arcok már, kik egykor velem nevettek,
Elvett a sors nem egyet, kik tiszta szívből szerettek!

Helyemet nem találom, nincs számomra már otthon,
Rettegés uralkodik minden idegroston,
Mely átjárja a testemet és pumpálja a fájdalmat,
A tükörben sem látok mást csak egy rakás szánalmat!

Most is alkohol a kezemben, Úgy , mint eddig sokszor,
Ezzel tisztítgatom lelkem a rárakódott kosztól,
Hogy húzza össze sebeim, mert egyre jobban fájnak,
Hogy járja át az ereim és rózsaszínben lássak!


Ref:

Színdarab a valóság, De neked nem jut főszerep!
Szenvedés a sorsod, lélekvesztő ütközet,
Színdarab az élet is, hol a boldogság csak meddő!
Színdarab a valóság, Igazi lélekvesztő!