A fájdalom mi itt maradt az emléked mellett,
nehéz felfogni, hogy te innen örökre elmentél.
Tudom mondtad, hogy már szeretnél innen eltávozni,
mert a koszt már nem tudod tovább magadról lehámozni.
Szétnézek és látom, ami téged is bosszant,
minden nap elhiszem ennél már nem lesz rosszabb.
Az égre nézve érzem, mindig figyelsz engem,
gyengülök, de tudom, erősnek kell most lennem.
Telik az idő és már nem látom hova tűnsz a ködben,
lesz még, hogy ketten játszunk együtt egy könyvben!
Elhiszem jobb helyen vagy, itt túl sok a baj.
Érzem, hogy leáll a szív és megszűnik minden zaj.
Búcsúzom mennem kell, vár a végtelenség,
csak az örök boldogság vár rám rég.
Egy utolsó ölelést kérnék még tőled,
köszönöm, hogy veled töltöttem az utolsó időmet!

Emléked őrzöm tovább egy megírt könyvbe zárva.
Próbálom élni az életet, jóról jóra járva.
A legszebb reggel, mikor melletted keltem,
de te végleg elmentél, és én egyedül lettem.
Erőt ad, ha felnézek, te onnan visszanézel,
elmondanám, de elmondhatatlan, amit legbelül érzek.
könnyes szemmel a sírod fölött várom a csodát.
Te voltál az egyetlen, most már senki nem ölel át,
megmarad minden, ami jó, minden, ami szép.
Azt kívánom, legyen neked könnyű odafont az ég,
behunyom a szemem és látom, te eljössz értem.
Kérlek, Istenem engedd meg hogy ő tovább éljen,
ha messze is jársz, én mindig ott leszek veled,
bármikor, ha hiányzom, csak csukd be szemed.
Hogyha már nem leszek, remélem, gondolsz rám,
ne felejtsd el kihez bújtál éjszakákon át.

Úgy szeretném, ha múlna, már a kínzó fájdalom
hamarosan találkozunk, értem is eljön az angyalom.
Akkor újra együtt leszünk és fénybe borul az ég,
minden olyan jó lesz és szép, mint réges-rég.