Ó, én láttam az éjszakát az úton,
Ó-ó, és tízezer fényévre voltam.
És láttam, ott a lányt,
gyöngyhaján játszott a fény...
ó igen,
Én láttam a fényt az éjszakában.
Messze egy halvány Petróleum lámpa lángja volt.
A föld árnyékos oldalán
Homályosan világított.
És ültem én a hóban,
barátom ott hagyott.
Akár a többi, ő is elment,
Új hazába zarándokolt.
Ó....
És láttam fenn a zászlót -
a színe mára úgy megkopott.
Sokáig lengett erre s arra,
ahogy a szél iránya változott.
És nézem, ó, a városom…
A régi utcák új nevét nem találom
De a város hiába bámul.
Nézi arcom, mit változott.
Tánc a táncra: sok ránc a ráncra
de én még most is én vagyok.
A város hiába bámul.
Hallgatja szívem, hogy kopog.
A dobbanása ha néha már kimarad,
azért én még most is én vagyok!
Álom, hogy éltem,
és az is álom, ha meghalok.