Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár,
kék a lába, zöld a szárnya, jaj, be gyöngyen jár.
Híva engem útitársnak, el is megyek már,
nincs Erdélyben olyan leány, ki megtartson már.
Jaj, ha elmégy, megyek én is,
hogy ne szánnám galambomat hívségéért is,
mikor immár halálfia rámnevet mégis.