Ez most más
Dolhai Attila és Vágó Bernadett
Rudolf:Oly kedves volt,oly bájos,szép
Mária:A közös tánc oly különös
Rudolf:Egy ismeretlen ismerős
Mária:Olyan volt,mintha ébren álmodnék
Rudolf:Sok tanult bájos póz között,a szíve díszbe öltözött
Mária:Oly nemes volt,oly megnyerő
Rudolf:Ő több lehet,mint szerető
Mária:Bár hűvös volt az elején
Rudolf:Azt mondják nála nincs erény,mégis egy hang azt súgja több e lány
Mária:Elég volt egy pillantás
Közös:
Ez az érzés több, mint más. Ez más,nem ócska öncsalás. Egy álom utazás
mit szívem vár,még nem végállomás. Más,ez fel nem fogható,oly fojtó mégis áradó erő. Érzem,hogy elragad egy perc alatt. Úgy fűt ez a láz. Ez most más..
Rudolf:Talán e furcsa izgalom ,mi benne él. Fagyos szívembe majd szikrát gyújt,reményt
Mária:Hogy vágytam ezt a fényes bált,valóra vált
Közös:
Érdemes várni rád. Érzem,hogy mégis más. Ez más,több,mint egy forró tánc. Nem tolvaj kis románc vagy pillanat,bár lennék még szabad. Más,ez több, mint ami jár. Ez élet és halál,egy szélvihar. Tombol és felkavar,hogy felfedezd e várt csodát. Hát éld át és lásd. Ez most más....
Mária:Lesz tán még folytatás
Közös:Talán egy kicsit több és más