Könnyű azon az úton járni, amin más is jár.
Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád.
Könnyű szélként szállni üres városokon át.
Könnyű otthagyni, mihez hozzá sem fogtál.
Könnyű fegyvert fogni arra, aki védtelen.
Könnyű letenni a lantot csendesen ó-ó-óh.
Könnyebb minden nap új álarcot venni fel,
Mint megbékülni az élő Istennel.
Indulj el, vállald a kihÃvásokat!
Fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat!
Indulj el, s az éjszakák után
Fényes hajnal virrad rád!
Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél,
S hogy eltűnt végleg szÃved mélyérÅ‘l a remény!
Indulj el, az utad végén vár
Isten kezében a koronád!