Majka hét év után hatalmas koncerttel tér vissza az Arénába
tovább
Szerelem
FankaDeli
Meggyújtok egy füstölőt, a bort kitöltöm,
csengő megszólal, parfüm, és jövök rögtön,
-Helló! -Szia! -Kabátod tedd csak oda!
gyertya is ég már, valami halk muzsika
szól a hangfalakból, éppen csak érzem,
nem hallom, de látom: nem vagyok képben,
egy whiskey-t lehúztam, hogy nehogy zavarba
jöjjek, ha valami olyasmit mondana,
ami a vágyam régen, de lépni nem merek,
sokszor négyszöget hiszek, hiába kerek,
amit látok, valami átok, megfoghatatlan,
a logikát ne keresd soha a gondolatban,
ha lenne megfejtés, már kitalálták volna,
szerelem nélkül élni, mint buborék nélkül a szóda,
puncit láttam ezret élőben és filmen,
sokminden van kinnt, de a legfontosabb, itt bennt
ami, ha mindenki más, ő akkor sem hagy cserben,
az Ördög mindig veszít, hisz' nincs a tervben,
hogy a világ vége előtt a szívem kiöntöm,
szabad leszek végre, hiszen minden börtön,
magába zárja a smasszert, úgy, mint a bűnöst,
valami tudatalatti zaj halkan lökdös
a szakadék széle felé: a mélybe szédülök,
a villamosszékre a végén önként ülök,
felébredek valami neszre: mellettem fekszel,
rád nézek: nyugodtan alszol; nagyon tetszel,
ez az élet rendje, legalábbis gondolom,
messze még a végeredmény, mint gyalog az Oktogon,
ábrándozni gyarlóság, de, tudod, mézédes,
olyan, mint a társkereső, ami fényképes,
hiszen a máz alatt, ki tudja, mi a töltelék,
ha rajtam múlna, én tiszta vizet öntenék
a pohárba, az utolsó csepp mindent összedönt,
ahogy a sok apró falu, ahol folyó kiönt,
de mégis megnyugszom, pedig nem értem,
hisz' a végtelenről én mindig végesen meséltem,
mi lenne hát a tanulság? a Fekete-lyuk titka,
a ráció mindig változik, a maradandó ritka,
hajszálon függő elméletek, változó szabályok,
álmaim földjein is jönnek néha aszályok...
csengő megszólal, parfüm, és jövök rögtön,
-Helló! -Szia! -Kabátod tedd csak oda!
gyertya is ég már, valami halk muzsika
szól a hangfalakból, éppen csak érzem,
nem hallom, de látom: nem vagyok képben,
egy whiskey-t lehúztam, hogy nehogy zavarba
jöjjek, ha valami olyasmit mondana,
ami a vágyam régen, de lépni nem merek,
sokszor négyszöget hiszek, hiába kerek,
amit látok, valami átok, megfoghatatlan,
a logikát ne keresd soha a gondolatban,
ha lenne megfejtés, már kitalálták volna,
szerelem nélkül élni, mint buborék nélkül a szóda,
puncit láttam ezret élőben és filmen,
sokminden van kinnt, de a legfontosabb, itt bennt
ami, ha mindenki más, ő akkor sem hagy cserben,
az Ördög mindig veszít, hisz' nincs a tervben,
hogy a világ vége előtt a szívem kiöntöm,
szabad leszek végre, hiszen minden börtön,
magába zárja a smasszert, úgy, mint a bűnöst,
valami tudatalatti zaj halkan lökdös
a szakadék széle felé: a mélybe szédülök,
a villamosszékre a végén önként ülök,
felébredek valami neszre: mellettem fekszel,
rád nézek: nyugodtan alszol; nagyon tetszel,
ez az élet rendje, legalábbis gondolom,
messze még a végeredmény, mint gyalog az Oktogon,
ábrándozni gyarlóság, de, tudod, mézédes,
olyan, mint a társkereső, ami fényképes,
hiszen a máz alatt, ki tudja, mi a töltelék,
ha rajtam múlna, én tiszta vizet öntenék
a pohárba, az utolsó csepp mindent összedönt,
ahogy a sok apró falu, ahol folyó kiönt,
de mégis megnyugszom, pedig nem értem,
hisz' a végtelenről én mindig végesen meséltem,
mi lenne hát a tanulság? a Fekete-lyuk titka,
a ráció mindig változik, a maradandó ritka,
hajszálon függő elméletek, változó szabályok,
álmaim földjein is jönnek néha aszályok...
kapcsolódó videók
keressük!
