Válaszúti katonakísérő és verbunk
Katonadalok
Töltik az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat.
Viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
szegény magyar legényeket.
Kit lefelé, kit felfelé,
hej, de nem a hazájuk felé,
hej, de nem a hazájuk felé,
hanem Galícia felé.
Galícia közepébe,
van egy kaszárnya építve.
Odaviszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
szegény magyar legényeket.
Öltöznek szürke ruhába,
öltöznek szürke ruhába,
viszik a csata zajába,
viszik a csata zajába.
-----
Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró megbánod,
még az éjjel a leányoddal hálok.
Mikor kezdtem kufferomat pakolni,
akkor kezdett édesanyám siratni.
Édesanyám, köszönöm a nevelést,
három évig nem eszem a kenyerét.
Verd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
de még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
német császár keserű kenyerére.
-----
Keseredik az az anya,
kinek két fia katona.
Egyik tüzér, másik káplár,
pesti kaszárnyába sétál.
Pesti kaszárnya, repedj meg,
édes fiam, szabadulj meg!
Szabadulnék, de nem lehet,
szabadulnék, de nem lehet.
Szabadságom el van zárva
német császár ládájába.
Elveszett a láda kulcsa,
ki se szabadulok soha.
Katona az én életem,
bal vállamon a fegyverem.
Hogyha aztat megpendítem,
sír a rózsám keservesen.
Sirat engem a madár is,
földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak,
értem könnyeket hullajtnak.
Édesanyám úgy szeretett,
bölcsőbe tett, s úgy rengetett.
Fehér rongyba takargatott,
mégis katonanak adott.
viszik a magyar fiúkat.
Viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
szegény magyar legényeket.
Kit lefelé, kit felfelé,
hej, de nem a hazájuk felé,
hej, de nem a hazájuk felé,
hanem Galícia felé.
Galícia közepébe,
van egy kaszárnya építve.
Odaviszik szegényeket,
szegény magyar legényeket,
szegény magyar legényeket.
Öltöznek szürke ruhába,
öltöznek szürke ruhába,
viszik a csata zajába,
viszik a csata zajába.
-----
Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró megbánod,
még az éjjel a leányoddal hálok.
Mikor kezdtem kufferomat pakolni,
akkor kezdett édesanyám siratni.
Édesanyám, köszönöm a nevelést,
három évig nem eszem a kenyerét.
Verd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
de még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
német császár keserű kenyerére.
-----
Keseredik az az anya,
kinek két fia katona.
Egyik tüzér, másik káplár,
pesti kaszárnyába sétál.
Pesti kaszárnya, repedj meg,
édes fiam, szabadulj meg!
Szabadulnék, de nem lehet,
szabadulnék, de nem lehet.
Szabadságom el van zárva
német császár ládájába.
Elveszett a láda kulcsa,
ki se szabadulok soha.
Katona az én életem,
bal vállamon a fegyverem.
Hogyha aztat megpendítem,
sír a rózsám keservesen.
Sirat engem a madár is,
földre lehajlik az ág is.
A füvek is harmatoznak,
értem könnyeket hullajtnak.
Édesanyám úgy szeretett,
bölcsőbe tett, s úgy rengetett.
Fehér rongyba takargatott,
mégis katonanak adott.
kapcsolódó videók
