Csak ülök és magam elé meredek..
Ez az élet milyen szép s mégis milyen meredek..
Mégis honnan jövünk, mégis mi a feladat?
A fajtámnak egy halott sajnos már nem adat..
A szeretetem az életbe vetem
Ne mondja meg senki, tudom, hogy mi a jó nekem!
A világvégén ülök, ahonnan nincsen hátra..
Végre minden figyelmem összpontosíthatom a mára..
Most bent vagyok a pubba italozom egymagam..
És itt jövök rá, hogy a boldogság napja nem ma van..
Ne próbáld megérteni, az élet holnap más lesz..
Aki ma neked a világ, az holnap benned kárt tesz..
Engem visz az ár..
Csak ne próbálj engem megvenni, én nem vagyok bazár!
Ahogy fel lapozom az újságot, megnézem mi újság ott!
És számomra nem mondott semmi újdonságot!
Csak töménytelen szemét, megjelent a sorokban..
A tartalom, ami fontos, porosodik a sarokban..
Te is sokszor érezheted magad sarokban..
De lépj tovább, holnap nem az leszek, ki ma voltam..
Egy ars poetica, egy versem..
A szavakat festem, ilyenkor minden rendben..
Mesélek az életről, hova még nem értem föl..
Mindenki ember! eszedbe ne jusson elbújni a szégyentől..
Lassan hányok a külsőktől..
De tudom, annál többet kapok a belsőktől..
Lefolyik, mégis tudom néha rossz az alkohol..
De néha mégis jó, mert érzelmekkel kohol..
egy világot, ami fáj, ami szép, ami más..
Mint kivénhedt gyönyörű arcon nyugodt csattanás..
Nem hallok mást, csak zakatol belül..
a gépezet, végül győz és a trónra felül..
Az életem nem tudom merre szeretne menni..
Így a jó! Nincs lekésett hajó! Csak most van, ennyi..
Ez nem slam poetry, csak sírás a világról..
Erős realizmus, véleményem az imákról..
Vagyis az egyházról, megbújik az ördög..
Jó, hogy a vallási hovatartozásomról nem én döntök..
Sok a szabály, amivel kettőt se, egyet sem értek..
Felteszem a kérdést? Ezek mikor éltek?
Értekezek arról, hogy az otthonom mi teszi ki..
Ha ismersz, tudod, hogy nagy részét boldogság teszi ki..
Hogy engem bánt valami? azt más nem veszi ki..
Belőlem a boldogságomat semmilyen féreg nem eszi ki..
Csak annak élek, aminek érdemes..
Ne adj nekem álomvilágot, kérlek jöjjön a tényleges..
Lépjetek tovább, az élet nem vár tovább..
Megírom a versem, ez lett párom..
Mosolyogj, hogy lehetne az élet ennél szebb?
Nem találok szavakat, nincs ennél szebb részlet...
Érzed? Ahogy a boldogságból kiveszem a részem..
És remélem érzed, hogy újjászületett a lényem..
Az élet folyik, én pedig kortyolok nagyot.
Sohasem estem el eddig, bárki hagyott ott.
Ki voltam eddig? Az is boldog ember volt..
Nem volt holt, csak a szabadság zenéje nem neki szólt..
Nem vagyok ellenség, az életem nem lesték..
A szívem tiszta, nem színezi be festék..
De az életemet azt beszínezték..
Ez a valóság most, nincs ebbe semmi mistake
Nincs ebben egó, az élet most egy legó..
amit úgy rakok össze és szedek szét, mint a gyerek
a dedó..
Nem kell a hatalom..ha kell én átadom
és mindent mi eddig fontos volt nekem, hátra hagyom..
Csak mozogjak, legyek mozgásban
Én a békességben hiszek, nem vagyok jó oltásban...
Nem vagy a kor társam, mert a kor nekem nem társam..
Fiatal maradok, nem törik meg a hátam..
Nem számít, csak mi létezik belül..
Nem számít már, hogy ki van alul vagy éppen felül..
Nem vagyok rasszista, én a békét szeretem..
Én inkább kezet ráztam, minthogy kezet emeltem..
A fél világ depresszáns, a másik fele éhezik..
a sikerre, de mit akar, meg sem kérdezik..
Nincs meg a fontosság, mindjárt nem is vagy ember..
Ha én azt tudnám, hogy a fejében mit tervel..
Mindegy az eszköz már, csak a cél lett a szent..
A pénzre meg nem vagyok kíváncsi asszem..
A szem, sokat lát, de nem ért meg sokat..
Ez olyan mint a részeg, aki nem ivott sokat..
A csöves az utcán, onnan kerül ki a milliárdos..
Hogyan férünk majd el, ha a létszám milliárdos..