Vágányik Gergely Levente:

Mikor megláttalak legelsőnek,
éreztem már egyből
téged nehéz lesz feledni
ha a végső nap majd eljő.

R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár.
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)


Kajatin Mihály:
Magányos ablakomon beszűrődő halvány fény
minden nap úgy ragyogja be arcom hogy nincs remény
arra a rég múltra mit ketten éltünk együtt
felnézek az égre és csak téged látlak mindenütt.
Ott vagy a napsütésben, megjelensz az esti szélben
ilyenkor elszomorít hogy illatodat még sem érzem
esténként füstben ázott mosolyt ott már nem találok
hol eddig ketten voltunk nem hatott ránk semmi átok.

Vágányik Gergely Levente:

R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj. (csókolj hogy ha fáj)

Kajatin Mihály:
Hadd súgjam a füledbe mit éjjel sírva álmodtam
had őrizzem a szemed fényét, bánom hogy csak bántodtam,
had keltselek reggel csókkal engedd hogy csak még egy szóval
elmondjam hogy mit érzek és miért pont a szívednek szól dal.
Éjszakánként féltve őrzöm álmod minden percét
nem bánthat majd senki újra írunk minden mesét
halkan szólj még egyszer csak hogy halljam minden szavad
ha ketten vagyunk megváltozik a világ mindent szabad.
Homályba torkolt régi emlékeink elégnek,
reméltem nem lesz vége ennek a szép regénynek
sötét felhő gyűlt fölénk, és beborult az ég hamar,
nem a hiányod az emléked mi felkavar.
Nem érzek mást csak hogy mi ketten vagyunk egy egész
nem érzek mást csak fájdalmat ha hátat fordítva elmész
nem várom már hogy keress, felhívj hogy ha hiányzom
nem kérek mást csak hogy öleld át az egész világom.


Vágányik Gergely Levente:

Vajon végleg itt hagytál,
nem bánt a múlt rég már,
ugye lesz még folytatás
mert a szívem nem vár már
Lehet a lényeg elmúlt bár
ezen bánkódni is kár
amíg ki téged hazavár
hisz ez mindig csak rajtad ál

R: Csak mond még mit szeretnél,
mond még merre mennél,
súgd hogy szíved visszavár. (szíved visszavár)
Csak szólj még egyszer hozzám
bújj még úgy ahogy más
nem tud, csókolj hogy ha fáj.