Képzelt Valóság
Anyám a Mosásban
És nem az ésszerűtlen, vagy valótlan dolgokba feledkezni
Hiszek, de az is csak egy képzelt valóság
Amit a józanul kattogó ész folyton-folyvást elvág.
Nekem ne mondja meg senki, hogy mikor mit csinálna
Álljon elém és szavait tettekkel imitálja
Mondod hogy mernéd, szeretnéd, vagy megtennéd
De ne csodálkozz ha nem örülök a felém nyújtott semmiért.
Képzelt valóság, mit léted elém tárt...
Csak az bánt ami fájt, hogy a semmi az mi várt.
Elég, feléd én már több százszor elmondtam
Mit akarok, és szavaimmal őszinte is voltam
Úgy gondoltam mindez elég lesz az áhított sikerhez
De úgy érzem csak sodródom a süllyesztő mederhez...
Jól mondtad, én fűztelek, folyamatosan csak űztelek
Míg el nem érem a célom, míg minden szusszal bírom
De látom nincsen semmi hasznom, faszom!
Nincsen más csak károm, már bánom hogy kértelek,
De most már jobban értelek!
Képzelt valóság, mit léted elém tárt...
Csak az bánt ami fájt, hogy a semmi az mi várt.