Szorrentói Emlék
Éliás Tibor
sóhaját a szívben érzem,
szinte álmot látok ébren,
úgy megbűvölsz, mint e táj!
Nézd, a kertek díszben állnak,
száz narancs virít a fán,
mindenünnen illat árad,
mely a szívig meg nem áll.
És te mégis útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol.
Óh, a vágy tündérhonából
elmennél örökre tán?!
Fáj a búcsú fáj, ha nem vagy, élni sem jó
vár rád Sorrentó, vár még e táj!
Nézd a Sorrentói tengert
mennyi kincset rejt a mélyben
jár a vándor, más vidéken
ily csodákat nem talál.
Elbűvölve körbe állnak
szép szirének, hableányok.
Bárhová kerülj, utánad
búcsú csókot küld e táj!
Hisz te máris útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol!
Oh, a vágy tündérhonából
elmennél örökre tán?!
Fáj a búcsú fáj, ha nem vagy élni sem jó!
Vár rád Sorrentó, vár rád e táj!
Vár rád Sorrentó, vár rád e táj!