Kalotaszegi katonadalok
Katonadalok
mégis kimegyek belőle.
Olyan szép lányt hagyok benne,
hogy holtig fáj a szívem érte.
Anyám, öreg édesanyám,
szedje össze minden ruhám!
Szedje össze, tegye a ládába,
mer' jön a muszka, ne vegye magára!
Anyám, öreg édesanyám,
szomorú vasárnap délután,
házunk előtt muzsikálnak,
engemet visznek katonának.
Oda, hol az ágyúk szépen szólnak,
az apró fegyverek ropognak,
fejem fölött kard megfordul,
a piros vérem a földre kicsordul.
A fejem fölött éles kard megfordul,
a piros vérem a földre kicsordul.
-----
Marsadjusztéromban állunk egész nap,
gyenge vállam feltöri a cakompakk,
de a szívem nem töri fel semmi sem,
mert mindig rád gondolok, kedvesem.
Kossuth Lajos, ha behívtál huszárnak,
lovat is adj, hadd én gyalog ne járjak!
Lovat is adj, alám való paripát,
mivel megyek kisangyalom tehozzád.
Lovat is adj, s lóra való szerszámot,
mivel járok, kisangyalom, tenálad.
Kossuth lova megérdemli a zabot,
kétszer körüljárta Magyarországot,
harmadszor is körüljárhatta volna,
magyar fiú császár rabja nem volna.
Harmadszor is körüljárhatta volna,
Magyarország ilyen gyászba' nem volna.