Ezt a kislányt nem az anyja szülte
Diófának a teteje termette
||:Diófának a teteje bújába
Földre hajlik a szomorúságába:||

Irigyeim hagyjátok szeretni
Hagyjátok a szememet rávetni
||:Meg van szokva a szemem az intésre
A gyönge karom a legény ölelésre:||

Sárgán virágzik a repce
Rajtam van a világ nyelve
||:Száradjon el a repce levele
Sej, hogy ne legyen rajtam a világ nyelve:||

Asszony szeresd az uradat
Érte ne veresd magadat
||:Lesz még nékem olyan feleségem
Kivel én a világomat élem:||

Sárgán virágzik a repce
Bárcsak mindig szombat lenne
||:Bárcsak mindig szombat este lenne
Sej, hogy a babám százszor is megölelne:||

Szereti a hal a vizet
Szeretlek én babám téged
||:Olyan igaz leszek hozzád
Mint tulajdon édesanyád:||

Szeretnélek, ha mernélek
Ha meg nem irigyelnének
||:Irigyeljen kinek tetszik
Csak úgy szeretlek, mint eddig:||

Ha még egyszer lány lehetnék
Jól megnézném, kihez mennék
Úgy megválasztnám a legényt
Mint a piacon az edényt
Hogy az edény mázas legyen
A legény meg szálas legyen

Addig élem a világomat
Míg szél fújja szalagomat
Ha bekötik a fejemet
Sírva eszem kenyeremet
Ha felkötik a nagy kontyot
Aláteszik az sok gondot

Ágas-bogas a diófa teteje
Csak egy legény termett az én kedvemre
||:Azt a legényt nem adnám a világért
Édesanyja minden birodalmáért:||

Fecskemadár csicsereg már az ágon
Nem egyedül vagy árva a világon
||:Siratom az gyászba borult éltemet
Sajnálom hogy hozzád járni nem lehet:||

Jól gondold meg kislány
Elejét utóját, kivel kötöd össze életed virágát
Mert nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhassad
Se nem tiszta búza, hogy learathassad.

Verd meg Uram isten szeretőmnek házát
De még jobban a benne lakóját
A benne lakóját azt se mindegyiket
Csak is azt az egyet, régi szeretőmet.