Előre-hátra
Piros szoknyája,
Sarka fűtaposta,
Eső-, szélszárítta haja leng a szélben.
Lehunyt szemében,
Álma rezgésében,
Szelíd homlok mögött
Nagy gondolatrögöt kavargat a jó.
Az ember nagy esély,
De konok és kevély.
Trónol mint úr,
De virággal nem él.
Trónol mint úr,
De virággal nem él.
Előre-hátra,
Leér a lába,
Kinéz oldalra
Lélegzettartva, majd újra nekilendül.
Arcán mosoly,
Csak jóra gondol,
S reméli halkan,
Hogy egyszer valóban minden kivirágzik.
Az ember nagy esély,
De konok és kevély.
Trónol mint úr,
De virággal nem él.
Trónol mint úr,
De virággal nem él.
Szoknyám virágát adom,
Vegyétek el szabadon!
Nyílj ki, nyílj ki fehér liliom!
Nyílj ki, nyílj ki fehér liliom!