Hegyen ülök, búsan nézek le róla
Herczku Ágnes
mint a boglya tetejéről a gólya.
Megemésztett engemet a szenvedés,
mert búm sok volt, örömöm meg oly kevés.
Ha meghalok, ne tegyenek keresztet,
viseltem én életemben eleget!
Hogy írják fel a síromra egy fejfára,
hogy ennek nem volt szeretője, babája!