Vannak napok, hogy betelik a pohár
Nem segít a szép szó, átkot szór a világ
Szűk lett a zakó, vállamon két tonna
Le kéne cserélni egy rongyosabb fazonra
Ne a világ szabja meg az énem
Melyik arcom legyen, mit viseljek éppen
Kirúgom agyam a magányos lakásból
Egy füstös kis kocsmába távol a világtól
Kéne már egy görbe éj
Ereimben alkoholban lángoljon a vér!
Lelkem újra tombol és ég a forró vágytól
Nem áll be a sorba, emléket nem gyászol
Tudod a szemeim nem csak azért élnek
Hogy lássák milyen gyorsan hunynak ki a fények
Kéne már egy görbe éj
Ereimben alkoholban lángoljon a vér!
Refr.: Várhatsz rám, te rongyos hajnal
Nem érdekel mit hoz a nap, mit ígér
Maradj még, kócos angyal
Ördögöm légy, míg tart az éj, igyunk,
A bánat véget ér!