Ritkán járok erre, mert nyomasztó a hely,
Hosszú utam egyszer itt ér véget.
Némán megyek végig, hisz senki nem felel,
Csak a nevek, évszámok beszélnek.
És attól félek…
Refr.: …hogy lassan már tele az Emberkert,
Márványlapok zárják a régmúlt emléket.
Tele az Emberkert.
Ha tudnának beszélni, úgy elmondanák,
Hogy nem cserél új testet a lélek.
Szürke sírok között hosszan őrt állnak a fák,
Már a színes virágok sem élnek.
És attól félek…