Tudom, hogy mit akar,

tudom, hogy mi zavar,

de ez a fiatal összkép új.

Nem vagyok tervező,

olyan, aki élményt sző,

csak azért mert most is fél és vár.



De minek ez a mérleg ha kárba vész az élet, az amiben eddig álmodtál?

Hiába is kérded, hisz belül van a lényeg, az én nem érti miért utánoztál.



Ref.:

Mond mit tettél?

Miért engedtél játszani, ha úgyis kár?

Én nem kértem,

az idő éppen arra vár, hogy itt hagyjál.



Magamnak, igazán magamnak

játszom, de néha a szavaknak

a börtönében állok.

Vágyak nélkül tekergek,

de veled most is szemezget

lényem igazán piciny része.



Na itt legyen a vége, elmondom hát végre, még mielőtt

tényleg megszoknál.

Kinyílott a térkép ismeretlen fényét nem engedted látni,

hát maradjál… egyedül …



Most mindent felejts el, nem vagyok az akinek látszom a szemedben.

A létért létezem, a játékért játszom

sikerült magamról mindent leráznom.

Ne tőlem, inkább önmagadtól félj,

amíg rá nem jössz, ebben a merev körben mi mennyit ér amiben vagy.

Hát engedd el magad, hiszen te is jöhetsz még a múltból a jelenbe pörgetve önvalód tovább az örökbe.



Ref.:

Mond mit tettél?

Miért engedtél játszani, ha úgyis kár?

Én nem kértem,

az idő éppen arra vár, hogy itt hagyjál.



Egyedül igazán egyedül,

egyedül igazán egyedül megvagyok, de még mennyire…