Pont elég lesz mára,
Csak bele fekszek a kádba,
És magamra engedem a vizet,
Hiába adtam neked a szivem,
Tegnap hozzám vágtam,
Az óra siet, szinte vágtat,
Nincs idő már kimondani, hogy bocsánat,
De hát látod, a vérem sötét tinta,
Lefekszek és rájövök, hogy többé nincs ma,
Csak egy kötél hinta,
Nyakba akasztós, ez nem depressziós,
Ez inkább olyan magasztos,
Tőlem mit akartok, hogy feleljek meg nektek,
Úgy is csak nevettek minden őszinte reppen,
Magam, több ízre szedtem, és hát komolyan,
Nem találtam semmit ami a zenét pótolja,
Pedig már megfogadtam, hogy soha többé mikrofon,
De ez végig kisér, mert erről szólt a kiskorom,
Erről szólt a kamszkor, és még mindíg,
Haza jövök leülök és nyomkodom a szintit,
Köszi Pit! - Nincs mit! Ez nem üzlet,
Csak egy kölök ki zenével,pár perce leültet,
Hátha nem lesz tűhegy, tudod ez dramaturg,
és inkább belövi, mert hosszú még a haza út,
De ne maradj úgy! Bár ez nem erőszak,
És ha azt akarod hallani, Te kibaszott menő vagy!
Hidd el eljön majd, hogy minden hiába,
Tudom Te minden nap bele dughatnád egy p*nába!
Mert Te király vagy, Én meg egy paraszt a réten,
Minden hülye zenémben csak magamnak beszéltem,
Mert emlékszem ahogy battyogok haza,matt részegen,
És még volt pofám megkérdezni, hogy itt alhatok-e mama,
És hogy mi volt a válasza?
Hogy persze kisfiam, Én már előre megágyaztam!
Pedig hányszor átbasztam, mert betéve,
Felmentem hozzá, de nem is néztem a szemébe,
Tudod tanultam, szóval, megérte,
Ezért nem bántalak, csak mesélem mit megéltem,
Te meg legyél Te, ne játsz a Madafakört,
Az a baj, hogy keresel, de nem várod a nagy Ő-t,
És hány lány bedőlt, pedig csak egy lyuk volt,
Egy srác kinek pár hülye haverja szurkolt,
Aztán egy pacsi, ez is ki lett pipálva,
Jól meg lett baszva az apuci kicsi lánya,
De mit csináljak, most azért, mert itt zenélek,
Bízzak abban, hogy Te egyáltalán megérted?
Emlékezz, hogy valójában mi a cél,
És nézz körül néha, hogy meletted ki van még!
Én is nyúlok, whiskey-ért és szívom a szivart,
De hiszem, hogy mit ültettem az egyszer majd kihajt,
Úgy hogy nincs baj,a világ kicsit szétszórt,
Ahogy szabadon, önfelett, cipeljék a béklyót,
Kívánom, hogy élj jól!
De ne csak anyagba!
Hanem szellemben, lélekben legyél magadban!
Legyél magadban!