Ment ez a nyár, ez a nyár elment
Fél perc alatt tova tűnt
Ez a szív jött ment ,nyár
Hova tűnt ? Ez a szép szentiment.
Kisimult kicsi fodrok se már
Ősz víztükör , csónak se jár
Elment a nyár.
Mint az idő megy a gázóra
Csattog belül
Soha már, soha már negyven nem leszel
És ötven se se már.
Ez a gáz, hogy a szív csúcsra jár.
Aztán ágyő ! S percek csupán,
Szó- járt idő.
De azért valami az amihez ért,
Az a bőr, az a nyár volt valami azért.
Az a még, az a már az a dadogó,
Az a közhely-elosztó, dal-adagoló, ragyogó
Tova ősz, az a szentimenté.
Volt ami volt, ami lesz
Immár voltig illan ég.
Van az úgy, a fesztülség
Nem kétszáz húsz volt,
Jó ha száz nyolcvan lesz.
Van az úgy ,hogy a
Késleltetett lágy zümmögés
Szikrázni sok, égni kevés
De azért valami az amihez ért,
Az a bőr, az a dal volt valami azért.
Az a már, az a még az a ragyogó,
Az a szerte-gurult, és összetartozó, a tiéd
Egy egész élet volt.
Egy egész élet volt.
Az egész élet volt...