Léket kapott közös ügyünk,
Keményen alánk vágott a sors.
Békében elválni, ez is valami,
Élet a végére ennyit hagyott.
Eddás társak emlékeztek,
Küzdöttünk mi eleget,
Bárhol vagytok, azt kívánom:
Óvjon az Ég titeket.
Őrült rohan a zártosztályon,
Föl vagy le? Ki dönti el?
Együtt rohantunk idáig,
Ki eddig köszönt, ma nem ismer meg.
Ha hagyom, persze, ha hagyom,
A rávaló meglenne most vastagon,
De vágyom, sőt akarom az újat,
De tegnap után más legyen a holnap!
Ref.:
Az enyém is volt, és meg néhány arcé,
Azok az évek úgy 80 körül.
Gyönyörű évek! Tisztán látok mindent,
Érzem, hogy veletek újra sikerül!