Új Coldplay-klip: Ralph Macchio főszerepében debütált a „The Karate Kid”
tovább
Romantika
Hangyák
Nyál ízû romantika. Az öngyújtó halála.
I love you színû arcok. De te nem nézel utána.
És már te is utálod magadat, és már te is gyûlölöd a szavakat, amikkel eddig tengetted társadalmi életed, amit mástól lestél, mert annyira tetszett, és annyira vagány, és a tévében a gengszter is azt mondta egyszer..
És a discoban is ez megy, a falu bikája,
aki másra se gondol, de nincs is mivel, mivel elhat az agya, de fõ a tartás, a tökéletes feszítés a hibátlan lazaság, a friss lehellet, a lakkozott haj, s ha úgy hozza a kedve, egy hajlandó csaj,
akinek minden mindegy, csak farok legyen rajta, és te is rájössz, mert találkoztok majd ha, minimális IQ-val a maximumon, nem szakad rád ez a néma iszony.
Mert neked ihleted van az erotikára, és már kevered a nyálad a ritka nászra, rövidre zárt, kiégett aggyal, iszod a szódát heroinhabbal, mert ugye mindenki hülye, aki nem lövi magát, és nem rohad rá a mûanyag kabát, ott nagyobb az
arc, mint a váll, s már kevesebb az ember, mint a nyál.
És te már elõre utálod magadat, és már elõre gyûlölöd a szavakat, amiket most fogsz használni naponta hétszer, mert megváltoztál és mert rávisz a kényszer,
de ezek a szavak már ugyanolyan üresek, s ha kijönnek rajtad az értelmi tünetek, hát mélyen hallgatsz arra az idõre, amíg el nem múlik ez a szokatlan állapot, sirással keveredõ furcsa gesztusok, nem sok a remény, de mégis túléled, mégis legyõzöd azt a nyomasztó érzést, amit mindig le kell gyõznöd, hogy magadnál maradj, míg a felszínen fuldokolsz, kapálózva küzdesz, kétségbeesve keresed magad, hogy el ne süllyedj.
És te már hiába utálod magadat, s már hiába utálod a szavakat,
amiket mindenki használ naponta százszor, s nem jut eszükbe se most,
se máskor, hogy ezek a szavak már régen nem szavak,
az igazi szó egyetlen gesztus, egy félreérthetetlen megnyilvánulás, egy kimagyarázhatatlan tény.
I love you színû arcok. De te nem nézel utána.
És már te is utálod magadat, és már te is gyûlölöd a szavakat, amikkel eddig tengetted társadalmi életed, amit mástól lestél, mert annyira tetszett, és annyira vagány, és a tévében a gengszter is azt mondta egyszer..
És a discoban is ez megy, a falu bikája,
aki másra se gondol, de nincs is mivel, mivel elhat az agya, de fõ a tartás, a tökéletes feszítés a hibátlan lazaság, a friss lehellet, a lakkozott haj, s ha úgy hozza a kedve, egy hajlandó csaj,
akinek minden mindegy, csak farok legyen rajta, és te is rájössz, mert találkoztok majd ha, minimális IQ-val a maximumon, nem szakad rád ez a néma iszony.
Mert neked ihleted van az erotikára, és már kevered a nyálad a ritka nászra, rövidre zárt, kiégett aggyal, iszod a szódát heroinhabbal, mert ugye mindenki hülye, aki nem lövi magát, és nem rohad rá a mûanyag kabát, ott nagyobb az
arc, mint a váll, s már kevesebb az ember, mint a nyál.
És te már elõre utálod magadat, és már elõre gyûlölöd a szavakat, amiket most fogsz használni naponta hétszer, mert megváltoztál és mert rávisz a kényszer,
de ezek a szavak már ugyanolyan üresek, s ha kijönnek rajtad az értelmi tünetek, hát mélyen hallgatsz arra az idõre, amíg el nem múlik ez a szokatlan állapot, sirással keveredõ furcsa gesztusok, nem sok a remény, de mégis túléled, mégis legyõzöd azt a nyomasztó érzést, amit mindig le kell gyõznöd, hogy magadnál maradj, míg a felszínen fuldokolsz, kapálózva küzdesz, kétségbeesve keresed magad, hogy el ne süllyedj.
És te már hiába utálod magadat, s már hiába utálod a szavakat,
amiket mindenki használ naponta százszor, s nem jut eszükbe se most,
se máskor, hogy ezek a szavak már régen nem szavak,
az igazi szó egyetlen gesztus, egy félreérthetetlen megnyilvánulás, egy kimagyarázhatatlan tény.
kapcsolódó videók
keressük!
