A tavasz nem tudja, hogy volt egyszer egy tél is,
Míg rügyet fakaszt odakinnt a fán,
Ilyenkor elfeljtek emlékezni én is,
Hogy milyen sokszor voltál rossz hozzám,
Amikor vizet iszom kristálytiszta kútból,
És átölel a méz-illatú nyár,
Ilyenkor elfelejtek emlékezni újból,
Hogy mindörökre elbúcsúztunk már...
A lombok közt gyümölcsök érnek,
Egy éve itt jártam veled,
Kérj bármit, csak azt ne kérjed,
Hogy többé, ne szeresselek!
Mikor a repkény vígan felkúszik a falra,
És keresi, hogy hol van a szobád?
Ilyenkor elfelejtek emlékezni arra,
Hogy nem szabadna emlékeznem rád...
A lombok közt, gyümölcsök érnek,
Egy éve itt jártam veled,
Kérj bármit, csak azt ne kérjed,
Hogy többé, ne szeresselek!
Mikor a repkény vígan felkúszik a falra,
És keresi, hogy hol van a szobád?
Ilyenkor elfelejtek emlékezni arra,
Hogy nem szabadna emlékeznem rád!
Hogy nem szabadna emlékeznem rád!