A napfény ölel, végre ott lenn délen
A valóságon túl, illúzió
A napfény ölel, jöttem, láttam, győztem,
itt van északról az új hódító
Hol kezdjem
Készültem rá
Egyszer nem találtok majd
Eltűnök én, ha forr a vérem, pont úgy érzem
Nem várnak rám, ma nincs ki visszatart
Itt állok rég, útra készen
Vár rám egy hely, ahol nem találtok rám
Túl fárasztó lelki harcok, fáradt arcok
Azt kérem én, azért néha gondolj rám
Szólít a harc, hát véle tartok
A napfény ölel, végre ott lenn délen
A valóságon túl, illúzió
A napfény ölel, jöttem, láttam, győztem,
itt van északról az új hódító
A napfény ölel, végre ott lenn délen
A valóságon túl, illúzió
A napfény ölel, jöttem, láttam, győztem,
itt van északról az új hódító
Mit is mondjak
Tíz éve már
Erre mégse jártam még
Más minden arc, minden ember
Jó itt, hidd el
Nincs ellenség, ragyog mindig fent az ég
Zöld sziklák közt még kék a tenger
Rájöttem már, vár egy hosszú, forró nyár
Küldök majd én egy furcsa képet
Színes képet
Azt kérem én, azért néha gondolj rám
Nem biztos még, hogy visszatérek
A napfény ölel, végre ott lenn délen
A valóságon túl, illúzió
A napfény ölel, jöttem, láttam, győztem,
itt van északról az új hódító
A napfény ölel, végre ott lenn délen
A valóságon túl, illúzió
A napfény ölel, jöttem, láttam, győztem,
itt van északról az új hódító