Nem kell a szó, nem kell a jó
Téged már senki meg nem győzhet
A gonoszság mire való
Okosnak látszol mégsem érted, hogy
mi a jó abban, hogy sohasem látsz
A szemed előtt szürke fátyol, ami
gátol abban, hogy tisztán lásd
a körülötted változó világot
Zajlik az élet de mégsem láthatod
Burokban élve ezt nem is tudhatod
Refr.:
Érezd, az élet
Úgy lüktet, hogy felizgat Téged
Mint egy nő, jó szerető
Magába húz és úgy rajong érted
Magadban élsz, mindentől félsz
Az ajtódon dupla zár van
De alul egy rés, amin a fény
Beszökik, szétterjed a félhomályban
Ezért gondolj arra,
milyen egyedül vagy
Milyen rossz a magány násza, ami
felzabálja az értelmedet
És nem érzed, hogy sivár az életed
Szétfolyik előtted minden lételem
Burokban élve megöl a félelem