A ladányi torony tetejébe
Népdal
ül egy holló tiszta feketébe'.
Az a holló, sej-haj babám, minket gyászol,
el akarnak, de nem tudnak tiltani egymástól.
A ladányi faluvégen áll egy cserepes ház,
abba' járok, még a szívem is fáj.
Valahányszor arra megyek el előtte,
mindannyiszor, kisangyalom, te jutsz az eszembe.
Poródon a Békás, Réten a Tirimpó,
túlsó városszélen van a Messzilátó,
híres Külső Csárda, táncos a Nóvella,
átkozott a Zöldág, gyilkos a Kaszárnya.
Hazafelé áll a kocsimnak a rúdja,
jártam hozzád, rózsám, azt mindenki tudja.
Jártam én tehozzád, de nem fogok járni,
az a híre, rózsám, tőled el kell válni.