Ez a világ
Berecz András
te, galambom oly kicsi vagy.
De, ha téged bírhatnálak,
a világért nem adnálak.
Te vagy a nap, én az éjjel,
teljes teli setétséggel.
Ha szívünk összeolvadna,
rám be szép hajnal hasadna!
Ne nézz reám, süsd le szemed,
elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz ingem,
égjen el hát árva lelkem!
Az én torkom álló malom,
úgy őröl, ha meglocsolom.
Árva szívem a molnárja,
bánatot hord garatjára.