Tizennégy év boldogság
Tizennégy év ártatlan ragyogás
És bolondok lennénk, ha megtagadnánk
Tizennégyszer változtál
Tizennégyszer mondtad, hogy kellene más
És keserű voltam, hogy nem vagyok elég
Igazi tűz és szomorú szűz én nem vagyok éjjel, óóó
Fekete gyöngy, porcelán hölgy nem vagyok én...
Tizennégyszer őrült nyár
Tizennégyszer eltompult a világ
Azt hittem, vége és belehalok
Tizennégyszer vétkeztél, és százezerszer a fejedre olvasom én
Hogy messzire mentél egy rossz vonaton
Neked adom, Neked hagyom az életem álmát, óóó
Neked adom, Neked hagyom, mi annyira fáj...
De el ne hagyj, mert úgy megpofozlak
Hogy nyolc napon túl majd összeraknak
El ne hagyj, mert úgy orrba váglak én.
El ne hagyj, mert úgy megsorozlak
Évekig tart, míg rendbe hoznak
El ne hagyj, mert rosszkedvű leszek én.
Tizennégyszer botlottál,
Tizennégyszer hullott ki a hajam
És mindenki sajnált, hogy belehalok,
Tizennégyszer álmodtál
Kapartam sírva a féknyomodat
És azt hittem, ennyi, most itt van a vég
De valami volt, zsák meg a folt, és újra lett minden, óóó
És újra lett hold, madár dalolt és szép zene szólt...
De el ne hagyj, mert úgy megpofozlak
Hogy nyolc napon túl majd összeraknak
El ne hagyj, mert úgy orrba váglak én.
El ne hagyj, mert úgy megsorozlak
Évekig tart, míg rendbe hoznak
El ne hagyj, mert rosszkedvű leszek én.
De el ne hagyj, mert úgy megpofozlak
Hogy nyolc napon túl majd összeraknak
El ne hagyj, mert úgy orrba váglak én.
El ne hagyj, mert úgy megsorozlak
Évekig tart, míg rendbe hoznak
El ne hagyj, mert rosszkedvű leszek én.
De el ne hagyj, mert úgy megpofozlak
Hogy nyolc napon túl majd összeraknak
El ne hagyj, mert úgy orrba váglak én.
El ne hagyj, mert úgy megsorozlak
Évekig tart, míg rendbe hoznak
El ne hagyj, mert rosszkedvű leszek én.