Most jövök a kolozsvári fogdából
Népdal
leesett a vas a lovam lábáról,
nyisd ki, kovács, zöldre festett műhely ajtódat,
vasald meg a kesely lábú lovamat!
Míg a kovács vasalja a lovamat,
gyere, babám, cukrozd meg a boromat,
igyál velem a legelső fényes pohárból,
adj egy csókot, ne szégyelld az anyádtól!
Csókot adnék a huszárnak, nem lehet,
mert a huszár nem igaz szívből szeret,
ha a huszár igaz szívből, hej de, szeretne,
maga mellé a nyeregbe ültetne.
Hadd el, lányom, kicsi vagy még a lóra,
szalad a ló és te leesel róla,
ha majd egykor én ülök a lovam nyergébe,
táncolhat majd a csillagos nagy égbe'.
Ég a lámpa a függönyös szobába',
barna kislány gondolkozik magába'.
Ne gondolkozz, barna kislány, hanem gyere ki,
ölelésre vár a karom ideki'!
Túl a vízen mandulafa virágzik,
a virágja vízbe hull és elázik,
ha elázik, más terem a jövő nyárára,
szerettelek, régi babám, hiába.