A porból sarat mos össze a víz
A víztől gyöngyé válik a por
Hány év kell,tán öt vagy tíz,
Hogy össze álljon minden sor
Lelkem lapjain verssé forrjon össze
lelkem lapjain dallá égjen össze...
Hegyeket mozdít el a szél,
a szélnek útjában áll a hegy
Lehet nyár vagy ősz vagy tél,
szívem mindig jéghideg
S fáradt kezem unottan nyúl feléd,
és ráncos kezem fáradtan nyúl feléd
csak még egy percig higgyem azt,hogy ragyog a nap
csak még egy percig higgyem azt,hogy mellettem vagy
aztán nyíljon meg a föld,tűnjön el minden,mi bölcs
a síromra boruljon rá az ég
A fénynek gyilkosa a sötétség,
de a sötét a fénnyel legyőzhető,
hiába folyik a harc a földön,
itt egyforma minden erő,mert így szép ez a nagyvilág
mert így ép ez a torz világ
csak még egy percig higgyem azt,hogy ragyog a nap
csak még egy percig higgyem azt,hogy mellettem vagy
aztán nyíljon emg a föld,tűnjön el minden,mi bölcs,
a síromra boruljon rá az ég