Búcsúzni kell, de valahogy szépen
Ölelj még egyszer úgy, ahogy régen
Ne legyen szó, mit megbánunk majd
Valami húz, valami bánt, valami hajt
Mondd mennyi év és mennyi kísértet
Most mégis csend van tán ennyi az élet
Nincs tanulság csak egy történet
Kezedben bőrönd, de kísérlek téged
Ölelj át még egyszer
Így indulj az útra
Ölelj át még egyszer
Szállj az időn túlra
Ölelj át még egyszer
Valahol várnak rád
Add nekik mit nekem adtál
Kezedben legyen virág
Hangokat hallok, hallom a lépted
Esténként nézem sok régi képed
Valami szép volt, nem lehet vége
Jó lehetet volna, ahogy ígérted
Nagy találkozás volt, forró szenvedély
A világ megállt egy kikötőben épp
Volt egy esti csók, a hajó fedélzetén
A kapitány tisztelget, mert látta, amit én
Ölelj át még egyszer
Így indulj az útra
Ölelj át még egyszer
Szállj az időn túlra
Ölelj át még egyszer
Valahol várnak rád
Add nekik mit nekem adtál
Kezedben legyen virág
Emlékezz arra színes volt a rét
Hosszú kabátod alá bekacsintott a szél
Volt egy fogadó és volt egy régi szék
Sokáig ment az alku, de most már miénk
Kihűlt a kályha, fázom, s nem értem
Sok év után fájó emlékek
Annyit adtál, annyi szépet
Elrepültek a titkos remények
Ölelj át még egyszer
Így indulj az útra
Ölelj át még egyszer
Szállj az időn túlra
Ölelj át még egyszer
Valahol várnak rád
Add nekik mit nekem adtál
Kezedben legyen virág
Ölelj át még egyszer
Valahol várnak rád
Add nekik mit nekem adtál
Kezedben legyen virág