Elég a szépből elég a jóból, ne áltass tovább,
szúrod magad, szívod az agyad, lent maradtál
a porban, ahol én is voltam a lelkem soha nem téved
elég a szépből elég a jóból a heroin elnyom téged!
Nézz le rám! Lásd a fényt a szememben!
Vége már! Lépjél, és majd elfelejted, hogy
porban maradtál! Ami fáj!
Ami volt, elmúlt!
Ami volt, elmúlt!
Reggel mikor felkelsz, tudod, nincsen hová menni,
az éhes kölköd várhat még, hogy mikor adsz neki enni.
Süllyedsz tovább, míg a mélypont egy bezáruló kör,
rád tapad és mélyre húz az ördögi ököl!
Nézz le rám! Lásd a fényt…
Ami volt, elmúlt!
Ami volt, elmúlt!
Te voltál az angyal, mindig felfigyeltek rád,
most egy eltaposott hangya, aki függővé vált.
Valamit nézel, aztán érzel, de hamar véget ér,
mint a kényszer, amitől vérzel, hogy lőni kéne még!
Nézz le rám! Lásd a fényt…
Ami volt, elmúlt!
Ami volt, elmúlt!