Szia! Figyelj, látom, hogy látod,
Hogy a fejemben már csak mi vagyunk
Ketten a világon.

Ez a buli úgyse szól másról,
Csak hogy töröljünk minden adatot,
Mindent, ami bántott.

Nekem ez nem kell, csak az emlék
Rólad, ahogy idelépsz:

Nem szólsz semmit, nem kérsz,
Egy mosoly, és elvesztem rég.
A tested megöl, megöl, megöl,
De valahogy bírom még.

A kezedet nyújtod felém
Menekülsz, pont úgy, mint én,
És ez bejön, bejön, bejön,
Miénk a végtelen éj.

És csak futunk, mindentől távol.
Át a parkon, utcákon tereken,
Miénk ez a város.

És minden más, mint egy filmben
Katarzis nincsen, se pátosz
Annak, aki lát most.

De nekem ez kell, ez az emlék
Csak ez az éjjel, csak te, meg én.

Nem szólsz semmit, nem kérsz,
Egy mosoly, és elvesztem rég.
A tested megöl, megöl, megöl,
De valahogy bírom még.

A kezedet nyújtod felém
Menekülsz, pont úgy, mint én.
És ez bejön, bejön, bejön,
Miénk a végtelen éj.

Az arcodon a város fénye
Agyamba beleégett végleg!
Két ember ki menekül
Céltalanul, a végtelen éjbe.

Nem szólsz semmit, nem kérsz,
Csak mosolyogsz. Elvesztem rég.
A tested megöl, megöl, megöl,
De kell, hogy bírjam még.

Nem szólsz, nem kérsz,
Egy mosoly, és elvesztem rég.
A tested megöl, megöl, megöl,
De valahogy bírom még.

A kezedet nyújtod felém
Menekülsz, pont úgy, mint én.
És ez bejön, bejön, bejön,
Miénk a végtelen éj.