Mégis, mindent
Képzelt Város
egységet formál, de mindenkor kétségben tart.
Kell, ugye kell egy készen kapott hely,
hol címert állhatunk, mást nem is tudunk.
Egy összerakott álomban csak magunkra várunk,
én egyenesen átviszlek a mozaikszerű tájon.
Mégis, mint mindent, ezt is csak túlélhetnénk,
mégis, mint mindent, ezt is már eldobtad rég...