Bukovinai népdalok
Népdal
Kisütött a nap a síkra
minden ember ablakára,
jaj, Istenem, mi az oka,
az enyémre nem süt soha!
Nem megmondtam, bús gerlice,
fészket ne rakj út szélire,
mer' az úton sokan járnak,
a fészkedre rátalálnak!
-----
Bánom, hogy megházasodtam,
s rögtön megcsaládosodtam.
Csalfa lett a feleségem,
árván maradt húsz gyermekem.
Kettőt az ölembe vettem,
hármat a bölcsőbe tettem,
öt a földön citorádzott,
kilenc a sutuba játszott.
Fejik a fekete kecskét,
ütik a barna menyecskét.
Hadd ott üssék, megérdemli,
mer' az urát nem szereti!
S ki az urát nem szereti,
meszes búzát főzzön neki!
Adja oda vacsorára,
nem lesz gondja az urára!
-----
Édesanyám, be jó kend,
be jó kend,
be jó vizet hozott kend
a setétbe'.
Hozzon kend még másszor es,
másszor es,
tizenháromszázszor es
a setétbe'!
Édes lányom, ki járt itt,
ki járt itt,
ki kalapja maradt itt
a setétbe'?
Vándor legény, a' járt itt,
a' járt itt,
a' kalapja maradt itt
a setétbe'.
Hát, az ágyat mi lelte,
mi lelte,
hogy essze van heverve,
de heverve?
Cica fogott egeret,
egeret,
játszott vele eleget
a setétbe'.
-----
Virágos kenderem
elázott a tóba',
lám, megmondtam rózsám,
ne menj a fonóba!
Elejtem az orsóm,
nincsen ki feladja,
bánatos szívemet
ki megvígasztalja.
Látod, babám, látod
eme száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül,
akkor megyek hozzád.
S pedig jól tudhatod,
hogy az sohasem lesz,
a száraz nyárfának
zöld levele nem lesz.
minden ember ablakára,
jaj, Istenem, mi az oka,
az enyémre nem süt soha!
Nem megmondtam, bús gerlice,
fészket ne rakj út szélire,
mer' az úton sokan járnak,
a fészkedre rátalálnak!
-----
Bánom, hogy megházasodtam,
s rögtön megcsaládosodtam.
Csalfa lett a feleségem,
árván maradt húsz gyermekem.
Kettőt az ölembe vettem,
hármat a bölcsőbe tettem,
öt a földön citorádzott,
kilenc a sutuba játszott.
Fejik a fekete kecskét,
ütik a barna menyecskét.
Hadd ott üssék, megérdemli,
mer' az urát nem szereti!
S ki az urát nem szereti,
meszes búzát főzzön neki!
Adja oda vacsorára,
nem lesz gondja az urára!
-----
Édesanyám, be jó kend,
be jó kend,
be jó vizet hozott kend
a setétbe'.
Hozzon kend még másszor es,
másszor es,
tizenháromszázszor es
a setétbe'!
Édes lányom, ki járt itt,
ki járt itt,
ki kalapja maradt itt
a setétbe'?
Vándor legény, a' járt itt,
a' járt itt,
a' kalapja maradt itt
a setétbe'.
Hát, az ágyat mi lelte,
mi lelte,
hogy essze van heverve,
de heverve?
Cica fogott egeret,
egeret,
játszott vele eleget
a setétbe'.
-----
Virágos kenderem
elázott a tóba',
lám, megmondtam rózsám,
ne menj a fonóba!
Elejtem az orsóm,
nincsen ki feladja,
bánatos szívemet
ki megvígasztalja.
Látod, babám, látod
eme száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül,
akkor megyek hozzád.
S pedig jól tudhatod,
hogy az sohasem lesz,
a száraz nyárfának
zöld levele nem lesz.
kapcsolódó videók
