Lassan ébred a táj, az éj elsuhant már,
Ágyamból tüstént felkelek
Szobámba tör a fény, hunyorgok tőle én,
A padló léptemre megremeg.

Minden apró zajt hallva, Benne lépted kutatva,
Hiába várlak szüntelen.
Szóba sem jöhet álom, mert szemeim ha lezárom,
Sok fájó kép jön elém!

A múltban élek már én, a jövőt nem látom még,
Olyan sivár lett életem.
Ami mellette szép volt, az mostanra csak szép múlt,
Te drága földi kincs...
Halkan lopva jöttél, sebbel-lobbal mentél,
Nem hagytál nekem mást, csak fájdalmat, s a magányt,
Gyere vissza úgy várlak!
S a szívembe zárlak,
Hidd el úgy kínoz a vágy,
Tűnjön el a magány, s vele mindaz, mi fáj,
Hozd magaddal a fényt!
Boldogság légy enyém!
Gyere vissza úgy várlak!
S a szívembe zárlak,
Légy enyém!

Minden apró zajt hallva, Benne lépted kutatva,
Hiába várlak szüntelen.
Szóba sem jöhet álom, mert szemeim ha lezárom,
Sok fájó kép jön elém!

A múltban élek már én, a jövőt nem látom még,
Olyan sivár lett életem.
Ami mellette szép volt, az mostanra csak szép múlt,
Te drága földi kincs...
Halkan lopva jöttél, sebbel-lobbal mentél,
Nem hagytál nekem mást, csak fájdalmat, s a magányt,
Gyere vissza úgy várlak!
S a szívembe zárlak,
Hidd el úgy kínoz a vágy,
Tűnjön el a magány, s vele mindaz, mi fáj,
Hozd magaddal a fényt!
Boldogság légy enyém!
Gyere vissza úgy várlak!
S a szívembe zárlak,
Légy enyém!
Úgy kérlek, légy enyém!