Soha senki nem tudta még,
hogy mi az, amit vársz.
Soha senki nem látta még,
amit álarcodban leplezni próbálsz.
Tudom sokat szenvedhettél,
éjszakákon át,
hogy verítékben fürödve álmodsz
egy szebb jövőt, de ugyanaz vár rád.
Mégis mindig nevetni próbálsz,
mosolyra görbül szád,
De belülről, a lelked legmélyéről
feltör egy kiáltás.
Refrén:
Mond, ki dönti el?
Hogy miért nem égsz
miért volt más út fel?
Mond, ki dönti el?
Ki mennyit ér, és mennyit érdemel.
Mond, ki dönti el?
Egyedül vagy magadban élsz,
soha ne kérj mást.
Egyedül csak te tudhatod,
hogy mennyit bírnál,
s mennyit próbálsz.
A szabad térben rohanni vágysz,
feljebb jutni még.
De olyan sokan elbuktak már,
s hogy nincs esélyed, szörnyű érzés.
Mégis mindig nevetni próbálsz,
mosolyra görbül szád,
De belülről, a lelked legmélyéről
feltör egy kiáltás.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
s te semmit nem szólsz.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
s te ebből sem tanulsz.
Refrén:
Mond, ki dönti el?
Mond, ki dönti el?
Ki mennyit ér, és mennyit érdemel.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
s te semmit nem szólsz.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
s te egyszer sem szólsz.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
s te semmit nem szólsz.
Mindig valaki más nyer, valaki át ver,
de egyszer más lesz még.